„Kevesebb idő jut mindenre, így a gyerekek lelkére is”

2016 március 31

Tanár és diák. Mindkettőjük érdeke jó körülmények között, megfelelő oktatásban részt venni. De ez sok mindentől függ.

Minden kornak megvolt és megvan a saját oktatáspolitikája, amelyhez minden tanár és diák igyekszik alkalmazkodni. Az évek, az egyre modernebb társdalom pedig állandó változást, kreativitást kíván meg egy pedagógustól teljes pályafutása alatt. Soha nem pihenhet, mindig teljes odaadással kell dolgoznia, s tudása, figyelme nem lankadhat, mert míg ő állandó résztvevő a katedrán, a padban ülő gyerekek mindig változnak, de mindegyikért ugyanúgy felel.

Hidelsné Kőszegi Zsuzsanna majd negyven éves pályafutása alatt számtalan dolgot élt át matematikatanárként. 2014-ben elnyerte Gödön az év pedagógusa díjat is. Sok éves tapasztalata egy igazi útmutatás lehet számunkra.

– Miért választotta a tanári pályát?

– Sokkal inkább tisztában voltam azzal mit nem szerettem volna csinálni, mint azzal, hogy mi az, amit szerettem volna. Tulajdonképpen a tanári pálya és a matematika-pedagógia szakma maradt utoljára, amiről szerencsére kiderült, hogy nekem való. Így lettem pedagógus.

teázó - H. Zsuzsa 1

Milyen volt a hallgatóság, a diákok akkor, amikor ön volt diák?

– Annyiban változott a diákság, vagyis a gyerekek, amennyiben a körülöttünk lévő szituációk. Mi még szombaton is jártunk általános iskolába, ezért több volt a délutáni szabadidőnk. Rengeteget beszéltünk szemtől szembe egymással. Sokat játszottunk, akár az utcán is, mert Budapest nagy része akkor nem volt még ennyire forgalmas. Így az „utca gyerekei” nagyon sokat voltak együtt, mindegy volt, hogy osztálytársak vagy nem.

Emlékszem, még főiskolás koromban is volt szombaton tanítás. Ezért – mivel én Pécsen végeztem el a főiskolát – csak kéthavonta tudtam hazamenni. Ezért ekkoriban a tanulói életben is közösségek, csoportok alakultak ki. Manapság viszont a saját gyerekeimnél is azt tapasztalom, hogy már mindenki önállóan veszi fel a tantárgyait, ezzel az a régifajta közösség megszűnt, másképp alakulnak ezek a csoportok.

– Hol és mikor kezdte pályafutását?

– 1977-ben a Gödi Németh László Általános Iskolában kezdtem el tanítani és a mai napig itt vagyok.

– Ebben a lassan negyven évben milyen változásokat élt meg a pedagógus szakmában?

– Az eltelt években a gyerekeknek egyre több időt kell az iskolában tölteniük, így kevesebb idejük jut az otthoni tanulásra. Sok időt töltenek bent, de nagyon elfáradnak, így nem tudják minden esetben elsajátítani megfelelően a tananyagot. Pedig ahhoz, hogy valóban teljes tudásuk legyen, a saját elmélyülésükre van szükség, nem elegendő hogy frontálisan az osztályban vagy csoportosan foglalkoznak a tantárggyal.

– Mennyit változtak a gyerekek, a diákok?

– Rossz gyerekek mindig is voltak, mindig lesznek. Nem akarok semelyik gyerekre sem bélyeget tenni, de azt gondolom, hogy a mai gyerekek idegesebbek, ingerlékenyebbek, mint az elődeik. Valószínűleg a túlterheltség és a szülők elfoglaltsága is oka lehet ennek. Nem tudom pontosan. De azt tudom, hogy annak idején az a gyerek, aki rosszat tett, vállalta az érte járó büntetést. Karakán volt, ha akarta, megverte az osztálytársát, de utána elmondta miért tette.  Természetesen sem akkor, sem ma nem megoldás az erőszak, ugyanakkor valamilyen módon vállalta a tetteit. Ma ha a tanár rászól a diákra, hogy ne álljon a padon, akkor a diák a padon állva is képes azt mondani, hogy ő nem állt fel rá. Képes megsértődni akkor is, ha az ember szépen szól hozzá, felháborodva válaszol. Valószínűleg a felgyorsult világ okozza mindezt, kevesebb idő jut mindenre, így a gyerekek lelkére is.

– Mi motiválja a munkájában nap mint nap?

– Az, hogy még mindig szeretem a gyerekeket, szeretek magyarázni nekik és a sikerélmény miatt. Örülök azoknak a visszajelzéseknek, amiket a régi tanítványaim már szülőként mesélnek el nekem gyermekeikről.

– Elsők között esett át a minősítésen, amellyel a pedagógus kettőbe került. Miért vállalta a portfoliókészítést?

– Először hirtelen elhatározásból vállaltam. Később, amikor már rájöttem, hogy mit vállaltam, azt valóban szégyelltem volna, hogy megfutamodjak és lemondjak róla. Nagyon megviselt az elkészítése idegileg. De így utólag megérte, hiszen az utolsó éveimet is úgy folytathatom, hogy amit csinálok, azt jól végzem. Örültem az elismerésnek.

teázó - H. Zsuzsa - kint

– Mostanában nagy a visszhangja ennek a rendszernek. Ön szerint közelíthetőek a nézetek?

– Ha mindkét félben megvan a valódi akarat, akkor igen.

– Klinghammer István talán szerencsétlennek is nevezhető kijelentése mozgalmat indított el. Pályafutása alatt tapasztalta, hogy a tanárok tényleg kockás inget hordanának?

– Én azt gondolom, hogy a kockás ing a divatban újra és újra föléled. Általában a fiatalok körében elterjedt, így inkább azt mondanám, hogy korosztályokhoz kapcsolódik, nem szakmákhoz.  Így viszont természetesen a pedagógusok egy részét is jelenti. Ez a kettő most összekapcsolódott. Ugyanakkor ha belegondolunk, a pedagógusok nagyon nagy százaléka nő, akik inkább blúzt hordanak, még ha épp kockásat is.

– Mit üzenne a jövő pedagógusainak?

– Nagyon szerethető pálya a tanári. De akinek az első évei nyögvenyelősek, az inkább ne ezekben a körökben akarjon dolgozni, mert így sem a diákoknak, sem saját magának nem tesz semmi hasznosat, szenvedni fog, s nem fogja tudni úgy átadni a tudást a gyerekeknek, ahogyan kellene. Csak akkor legyen pedagógus az ember, ha tényleg tudja szeretni a szakmát.

Nyírő Jázmin

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk. Amennyiben folytatod a böngészést úgy tekintjük, hogy nincs kifogásod a weboldalról érkező cookie-k ellen. Bőveb információ: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0300100.TV

Bezárás