„Különben jól feleltél, négyes”

2014 január 28

Tanáraink is kezdték valahol, valamikor. A tanárpályájuk kezdetéről, a tanítási módszereikről és egy kicsit a múltjukról is kérdeztem Bőléné Tóth Ágnes és Kiss Péterné tanárnőt.

– Emlékeznek arra, amikor a pályájukat kezdték?

Bőléné Tóth Ágnes: Emlékszem rá, egy középiskolai kollégiumban voltam nevelőtanár. Ott tanyai gyerekek voltak. Huszonvalahány gyerek tartozott hozzám Hódmezővásárhelyen. Másodikostól nyolcadikosig. Velük voltam. Szerettem csinálni. Két évig voltam ott.

Kiss Péterné: Én ebben az iskolában kezdtem a pályafutásomat 1999-ben. Azokkal a diákokkal, akiket tanítottam, csak pár év korkülönbség volt köztünk, így könnyű volt megtalálni a közös hangot. Szívesen gondolok vissza a pályakezdésemre.

– Milyen érzés volt, amikor először kiálltak egy osztály elé?

K.P.: Gyakorló tanításon álltunk ki először, osztály elé. Ezekre az órákra nagyon készültünk. Mégis ért váratlan szituáció, amit sokszor az adott helyzetben nem is tudtunk azonnal megoldani. Később gondoltunk vissza rá, hogy hogyan kellet volna korrigálni vagy megoldani ezeket a felmerülő problémákat.

B.T.Á.: Én is nagyon féltem. A vázlatot, ahogy említetted, valóban megírtuk, de úgysem az történt. Általában, ha valaki ragaszkodott ahhoz a vázlathoz amit megírt, az nem járt jól. Az osztály jóindulatán is múlt, hogy segíteni akarnak a gyakorlótanárnak vagy inkább nem. Nekem általában akartak segíteni. Nem voltak olyan nagyon rosszindulatúak. Az jó érzés volt, emlékszem.

ez - december2013 103

– Most, hogyan állnak ki, és hogyan készülnek a tanóráikra?

K.P.: Van, amikor évente változik a tankönyvkiadó, ezért muszáj átnézni és megnézni az órák a menetét, felosztását. Mi a törzsanyag és milyen kiegészítőkre tudunk hivatkozni. Tehát utána kell nézni még tizennégy év után is, hogy mi a minimum követelmény és hogy mi az, amivel még színesebbé tudjuk tenni az órát.

B.T.Á Én általában megpróbálok minden osztályhoz jó érzéssel menni. Tehát akármilyen rendetlen társulatnak is szoktak mutatkozni, úgy megyek, mintha újra lehetne kezdeni. Különben nem lenne jó az egész. Tulajdonképpen próbálom magamat jól érezni és azt szeretném, ha a gyerekek is jól éreznék magukat. Ez, ha feszültebbek vagyunk, persze nehezebb megy.

Hogy mennyit vagy hogyan készülök? Én harminckét éve tanítok, bevallom, hogy nagyon sok mindent tapasztaltam már, de nagyon unalmas lenne, ha ugyanúgy tanítanám. Szinte minden óra más és más. Mindig átgondolom, hogy mit szeretnék. Amint már mondtam, egyik osztállyal ezt lehet a másikkal pedig azt. Nem egyformák.

– Milyen jellegű feladatokat kedvelnek?

K.P.: Én szeretem a páros munkát,mert akkor egymásnak tudnak segíteni. Nagyon szeretem a gyors bevezető feladatokat, ami esetleg a tankönyvre is hivatkozik. Kereső feladatokat, a keresztrejtvényt és a különböző bemelegítő feladatokat is nagyon szeretik. A végén is szeretem az órát úgy zárni, hogy egy kicsit játékosan. Mi az, ami megmaradt bennük és azt játékosan, akár csoportban, párban vagy egyéni munkába újra feleleveníteni. Szerintem ez jó ötlet, összefoglalja a tananyagot játékos formában. Nagyon szeretik a totót, keresztrejtvényeket szoktak készíteni és szívesen szokták történelemórára hozni. Szóláncot, rendszerező feladatokat is szívesen csinálnak. Próbáljuk kicsit játékosabban és élvezetesebben tartani az órát. Az internet is segíti munkájukat, utánanézhetnek. A tablókészítést, a gyűjtőmunkát is nagyon szeretik.

B.T.Á Én a labdámmal szeretek játszani, az elég gyors és köthető az anyaghoz. Ezeken kívül a csoportmunka is jó lenne, de az (ha nem elég összeszokott a társaság) zűrzavarral jár. Egyébként vegyesen szoktam adni a feladatokat, de ezekhez már nem tudok semmit hozzátenni. Ugyanazok ismétlődnek. A dolgok jellege dönti el, hogy mi a legcélszerűbb. Azért csak nem fogok csoportmunkát csinálni, hogy csoportmunka legyen, amikor mondjuk pont az jó, hogy önálló munkában dolgozzanak. Ne azt hallja, hogy megint valaki más elmondott helyette valamit. Az se túl szerencsés, mert akkor valaki sosem tanul meg gondolkodni.

ez - december2013 122

– A szóbeli feleltetést, vagy inkább az írásbelit kedvelik?

B.T.Á Én úgy tapasztalom, hogy általában átlendültünk arra, hogy mindent írásban. Akkor mindenki felel röviden, gyorsan.  Az utóbbi években, úgy érzem, hogy ebbe az irányba mentünk el. Azt vettem észre, hogy amikor szóban feleltetek, akkor a következő órán már mindenki jobban tanul. Ez furcsa dolog, hogy jobban érzi azt, hogy esetleg sorra kerülhet. Pont azért, mert nem nagyon beszélgetnek már. Rövid kérdésekre rövid válaszok, igennel és nemmel. Most forszírozom a szóban felelést. Van, hogy néha elcsúszunk, de ez a helyzet vele. Nem kerül mindenkire sor.

K.P.: Igen, én is azt tapasztalom, hogy a szóbeli feleletet sokkal nehezebb megvalósítani. A szervezés miatt is meg sokkal egyszerűbb egy osztályt lefeleltetni óra alatt. Ötödikben mindig nagy hangsúlyt szoktunk fektetni arra, hogy első hónapban szeptemberben, még nem jegyre hanem, gyakorlás jelleggel felelnek. Meg szoktam arra adni a lehetőséget, hogy ők maguk is gyakorolják, hogy milyen is az, amikor az egész osztály előtt elmondják, röviden nyolc-tíz mondatban a lecke lényegét. Témakörönként szoktam, feleltetni, de nem rendszeresen, nem minden órán. Szeretném én is egy kicsit visszahozni a szóbeli feleltetést, mert nagyon nehezen nyílnak meg egymás előtt és nagyon nehezen tudják összefoglalni az adott anyagot. Ez abból a szempontból is jó lenne, hogy egy kicsit közlékenyebbek lennének, és könnyebben el tudják mondani a mondani valójukat a tananyaghoz kapcsolódóan vagy észrevételeiket.

ez - december2013 110

– Látják, ha egy osztály fáradt, akkor hogyan viszonyulnak hozzá?

K.P.: Én szeretem, ha időnként egy kis vicc vagy egy kedves beszólás színesebbé teszi az órát. Szoktam is mondani, hogy nyugodtan lehet hozni akár történelemmel kapcsolatos viccet. Nagyon szívesen fogadom. Azt együtt is megbeszélhetjük. Van, aki rendszeresen szokott hozni. Amikor fáradt egy osztály, akkor megállunk és egy kicsit ismétléssel, játékos feladattal próbálunk lazítani vagy akkor én próbálok mesélni, a múlttal kapcsolatosan. Egy picit megállunk, próbálunk más jellegű feladatokat megoldani, nem pedig a monoton magyarázatot mondani, hogy jobban tudjanak koncentrálni és figyelni.

B.T.Á Nálam már az elő fordult, hogy tornáztunk egy kicsit. Órán guggolunk, de ennek sem örülnek mindig.

– Hogyan próbálják meg a gyerekeket fegyelmezni?

K.P.: Szép szóval. Van, akinél a beírás sem hatásos, de igazából nem szeretjük rengeteg beírással fegyelmezni. Inkább a szép szó a magyarázás, a türelem, ami eredményes lehet. Nem szeretek kiabálni, üvöltözni. Azt hiszem, nem is szoktam. Én is inkább a türelem és a kivárás alapon vagyok.

B.T.Á Igen, én is. Nem szeretem a keménykedést. De ez alkati dolog.

december2013 149

– Van valamilyen gyerekkori emlékük, amire nagyon szívesen emlékeznek?

K.P.: Nekem egy dolgozatírás nagyon emlékezetes, mert én az ikertestvéremmel egy osztályba jártam. Ő a matematikát szerette, reál beállítottságú volt, én humán beállítottságú. Általában dolgozatírás közben, mindig azt vettem észre, hogy megrugdossa egy picit a lábam és próbál segítséget kérni. Természetesen egy darabig szívesen segítettem, de azért otthon megbeszéltük, hogy neki is hozzá kéne még tenni ahhoz, hogy a dolgozatírás jól sikerüljön. Ne csak a matematika legyen eredményes. Nekem a dolgozatírások emlékezetesek, ezért ezek maradtak meg bennem.

B.T.Á Az általános iskolaiból egy tanárnő szokott eszembe jutni, aki, ha azt mondta, hogy nézzük miből élünk, akkor tudtuk, hogy felelés jön. Ez volt a mondata. Ez történelemórán történt, és nézett ki a szemüvege fölött.

Egy kellemetlen élményem pedig élővilág órán volt, akkor még így hívták a biológiát. Tanárjelöltek voltak bent az órán, és a tanárnő elkezdte lapozgatni a naplót, hogy ki feleljen. Én a névsor végén voltam és nagyon örültem, mert nem igazán tanultam a teknősbékáról semmit. Engem szólított és nagyon kellemetlen volt. Megpróbáltam a saját józan eszemmel, elmondani, amit a teknősbékáról tudok, mindenféle tudományosság nélkül. Erre a feleletre nagyon emlékszem, és a matematika tanárnő szépen ívelt lakkos körmére.

K.P.: Nekem is van egy ilyen emlékem. Gimnáziumban földrajzórán nagyon sokat feleltünk. A tanár úr tanított meg minket, hogy hogyan kell szóban jól felelni. Én mindig nagyon készültem földrajz órára, kivéve, amikor nem. A feleletet mindig úgy zárta, hogy: „Különben jól feleltél, négyes.” Azt az ötöst nagyon nehéz volt teljesíteni. A jó volt az is csak négyesnek számított. Ez a mondat nagyon megmaradt bennem: „Különben jól feleltél, négyes.”

Tóth-Antal Rebeka

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk. Amennyiben folytatod a böngészést úgy tekintjük, hogy nincs kifogásod a weboldalról érkező cookie-k ellen. Bőveb információ: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0300100.TV

Bezárás